Szerelmes vers:Kék az ég, zöld a fű oszt szeretlek

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

 Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért.

A saját szívem törtem össze, mikor szakítottam veled,
Megígértük egymásnak, hogy nem beszélünk egymással,
Hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak
De nélküled élni, sokkal fájdalmasabb,
Igazán szükségem van rád, itt mellettem,
Bárcsak el tudnám mondani,
Hogy mennyire szerelmes vagyok még beléd,
Hogy milyen nehéz elengednem...
Jobban hiányzol szerelmem, mint valaha gondolnád,
Kérlek, gyere vissza hozzám, és én soha
Többé nem engednélek el...

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Rád gondolok…mindig minden helyzetben, rád gondolok. Ahogy látom, hogy egy barátom boldog, újra rád gondolok. Szerettelek egyszer…nagyon szerettelek. Egy baj van csak ezzel, hogy bárki bármit mond nekem, még mindig szeretlek. Nem érdekel, hogy megbántottál, hogy csalódást okoztál, és ezeken nem egyszer. Hidd el nekem elfelejteném, mert szeretlek. Ez az egyetlen egy bajon, hogy nem tudlak elfelejteni. Próbálkozom, próbálkozom. De egy hely mindig ott lesz a szívembe, fent tartva Neked.

Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?Miért kell naponta gondolnom a múltra?Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,hisz ez köztünk szinte már mindennapos.Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!

Nyűglődöm, hőbörgök egyszegény
gondom alatt, nem találom magamban
a megoldást, a kiutat.
Sok kérdés kér, majd naphoz ér,
de még rejti lényegét,
míg várva vár és alva jár,
az ősz teríti szőnyegét.

Sikoltok. Oh, túl nagy a láz
érben csordogáló véremben,
halotti tort játszik a lét
menyegzője énvelem.
Azt hiszi, még ezt kibírom,
és nem ordítom az égre,
hogy hervadni kész lelkemnek
sárba hanyatlott éke.

De te ott, hol túl a lét
még nem rontotta a világot,
ott varázslod kis kertedben
a legszebb fádat s virágod,
s míg sírok éjjel, sírok nappal,
sírva ér az Isten s angyal,
te csak szépen járod
szép határod a nappal s csillagokkal.

Tudod, azt hittem, minden szavad igaz,
erre jöttél az igazsággal, s egy világ
omlott össze bennem.
Nem várom azt el tőled, hogy szeress,
hogy velem légy, de azt igen, hogy többet
át ne verjél.

Ez neked lehet vicces, lehet poén,
de mikor a bokám töröm ki, még
azon is nevettél.
Azt hittem, lesz benned egy kis megértés,
hogy nem nevetsz, hanem jössz és
megkérded: jól vagy-e?

Azt hiszed, ismersz, de nincs igazad,
mert ha ismernél, tudod, mikor lapítok,
ha valami van.
Állítólagos ismereted furcsán hangzik nekem,
de hidd el, ez nem úgy megy, ahogy a te kis
fejecskédben lezajlik.

Nem tudod, mikor mi bánt, mégis megérted,
ha gond van, s azt hittem, benned megbízhatok,
bármi baj van.
Nem várok tőled sajnálatot, csak egy kis megértést,
hogy azt mondd: "Ne sírj már miattam, sokkal jobbat
érdemelsz nálam".

Ma lehet, azt mondod, ne sírjak miattad, és
igen, igazad is van, megfogadtam, miattad több
könnycseppet nem ejtek.
Nem éri meg az erőfeszítéseim, ha te rám se hederítesz,
de kérlek, a barátnőmről szállj le, hisz ő sosem fog
szeretni téged.

Szeretném, ha tudnád szeretlek Téged. 
Szeretném, ha tudnád, csak Miattad élek. 
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni 
és elmondani: nem tudok Nélküled élni. 
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet. 
Szeretném, ha valóra válna a képzelet! 
Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya…

Kicsi szívem Érted dobog, 
Érted égnek a csillagok, 
Érted süt a nap az égen, 
Érted élek én is régen. 
Te vagy kicsi szívem vágya, 
Veled lenni, azt kívánja!