Szerelmes vers:Kék az ég, zöld a fű oszt szeretlek

Szeretlek Édes, szeretlek Téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged, ennyi az egész.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.

"A hűségemmel üzenem a kedvesemnek, hogy többet ér másoknál, hogy számomra az egyetlen, csakis őrá vágyom. (...) És ha a másik nem is tudja, hogy hűséges vagyok hozzá? Mit jelent hűségesnek lenni valakihez, aki arról mit sem tud? Ez esetben a hűség saját magamhoz való viszonyulás. Valami, amit önmagamért cselekszem."
(Francesco Alberoni)

"Nem, nem felejtettelek el, de te aludtál a szívemben, és én nem mertelek felébreszteni."
(Henry de Montherlant)

"A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást."

"Még emlékszem az első tétova mozdulatodra. Fáradtak voltunk mind a ketten, mert megszülni és megszületni egyaránt nehéz. De te megengedted, hogy elszakadjak testedtől, magadhoz öleltél, hogy érezzelek. Mohón kerestem az életerőt, melyet nekem tartogattál, hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készülődtünk. Jó volt hallgatni szíved dobogását, jó volt a nagy munka után csendesen megpihenni ölelő karodban. Tudom, sokszor Te is fáradt voltál, néha majdnem feladtad, de az én létezésem erőt adott. Akkor is a legszebb voltál, ha te nem így érezted, mert olyat adtál Nekem, amit soha senkitől nem kaphattam volna. Testedből tápláltál szíved minden melegével."

"Ha elölről kezdhetném a gyermekem nevelését, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosat játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." (Diane Loomans)

"Nincsen a gyermeknek olyan erős vára,
mint mikor az anyja őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál ,
éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,
amennyit az anya meg ne érdemelne."

"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.

Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.

S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
Apa pocakjára odafektet lágyan.

Hogy míg átöleli piciny hasonmását,
boldogan hallgassam szíve dalolását.

Meleg tenyerével simogatja bőröm,
ha elszenderednék, most Ő lenne az Őröm.

Megpihen a test és ünnepel a lélek,
Gondolatban Anya festett ilyen képet.

Olyan jó így együtt feküdni az ágyban,
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.

Békés biztonságban indul földi létem,
Hálásan köszönöm csendes születésem."

"Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!"

Miből tudod, hogy a párod szeret téged? És ő mi alapján legyen biztos abban, hogy te szereted őt? Meglepő módon egészen mást jelenthet a szeretet kifejezése a különböző embereknek.

Lehet, hogy egészen apró dolgokra lenne szüksége a párodnak, amit ha megadsz neki, boldoggá teheted őt. Van, akinek a kimondott szavakat kell hallania. Másoknak kizárólag az lesz bizonyíték, ha időt szentelsz neki. Ismét más csak abból hiszi el, hogy szereted, ha kitalálod, milyen ajándékra vágyik; ha jót teszel vele, vagy ha megöleled és megsimogatod. A pszichológia ezeket a kifejezési csatornákat szeretetnyelvnek nevezi és elsőként Gary Chapman írt róluk Egymásra hangolva. Az öt szeretetnyelv című könyvében. A kutatások igazolták Chapman elképzeléseit.

Erre a kérdésre válaszolni nem is olyan egyszerű, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Ez ugyanis rengeteg további kérdést vet föl.

Tudtad, hogy csak a magyar nyelvben létezik külön szó a szerelemre és a szeretetre? Ebből pedig legalább két dolog következhet. Az egyik az, hogy a magyar egy különösen érzelmes vagy szerelmes nép, hisz szükségét érezte egy új szót alkotni erre. (Az eszkimóknál például a hó játszik központi szerepet, ezért több tucat szót alkottak jelölésére. Mi, magyarok pedig a szerelmet részesítjük előnyben, legalábbis nyelvünk tanúsága szerint.) A fenti megállapítás alapján tehát különbség van a szeretet és a szerelem között.

Miben különbözik a szerelem a szeretettől?

A szeretet jól megvan szerelem nélkül is. A szülők rajongása csemetéjük iránt szeretet. Mély szeretet lehet a szülők és a gyerekek, a barátok vagy a kedves rokonok között.

A szerelem viszont nehezen képzelhető el szeretet nélkül. Az igaz, hogy ide már társulhat sok más, akár vele ellentétes érzelem is. Így van az, hogy minden képtelensége ellenére még a gyűlölet is megfér mellette.

Lehet-e egyszerre szeretni és gyűlölni valakit? Nemcsak Catullus híres epigrammája válaszol erre igennel, hanem mi magunk is. Akinek volt része abban a csodában, amit szerelemnek hívnak, azt tudja, hogy így van ez: szeretet és gyűlölet elvannak, megférnek egymás mellett.

Már ebből is látni, hogy valóban nem egyszerű definiálni az érzést.

Óvodás korunktól arra készülünk, hogy szembetalálkozzunk VELE. Némelyeknek már az óvodában sikerül megtalálni az "igazit", míg másoknak várni kell rá néhány évet.

A másik nem iránti komolyabb vonzódás a kiskamasz évekre esik. A velük való tényleges találkozás későbbre.

A szeretetről ebben az időszakban már bőven van tapasztalatunk. Egy nagymama, egy anyuka, egy apuka, egy testvér, vagy mindez egyszerre megtanított minket erre. Közben persze jöttek a saját tapasztalataink, s szorgalmasan gyakorolgattuk a szeretet művészetét egy baráton vagy barátnőn.

De egyszer csak jön egy pillanat, amikor azt érezzük, hogy ez a szeretet most nem ugyanaz, mint az eddig megszokottak voltak. Valami más történik. Valami újszerű vibrálás, aminek még nem adtunk nevet, de már életre kelt bennünk.

Az a baj a szerelemmel, hogy mindannyian rettenetesen várjuk a vele való találkozást. Mivel még nem ismerjük igazán, többször is csapdába eshetünk. Előfordul, hogy türelmetlen az ember, ilyenkor könnyen eltéved, és esetleg olyanokat is kitüntet szerelmes érzésekkel, akik pedig egyáltalán nem érdemlik ezt meg. Szerelemnek hihetünk olyan folyamatokat is, amelyek nem azok.

Mik lehetnek a szerelem "tünetei"?

• hazaérve első dolgod, hogy megkeresed az illetőt a Facebook-on
• napjában többször is eszedbe jut
• kérdezősködsz utána, úgy gyűjtöd róla az információkat, mint méhecske a virágport

• amikor eszedbe jut, jóleső érzés fog el, egyfajta izgalom, ami teljesen újszerű és az eddigiekkel össze nem hasonlítható érzés
• mosolyra húzódik a szád, amikor rá gondolsz
• nehezebben megy a figyelés az órákon, és úgy általában
• a tárgyak és a személyek elmosódó ködében közlekedsz, pár centivel a föld fölött
• fantáziálni kezdesz róla, mindenféle szituációban látod magatokat, többször visszaemlékszel a közösen eltöltött időre, és újraszínezed a történeteket
• ugyanilyen intenzitással képzeled el az első találkozást
• próbálod is megszervezni a „véletlen” összefutást
• gyakrabban sírsz, könnyebben érzékenyülsz el, mint máskor

Ugyan ez töredéke sem annak, amit egy szerelmes ember érez, mégis, ha akár csak három is igaz rád, érdemes elgondolkodnod. Lehet, hogy szerelmes vagy?